1.0Mesi blogjahttps://mesiblog.cafeblog.huMesi04https://mesiblog.cafeblog.hu/author/mesi04/<p style="text-align: justify">Talán ismeritek páran ezt a Kispál dalt, ahol Lovasi Bandi jellegzetes hangján mormogva így kezdi el:</p> <p style="text-align: justify">"Éjjel álmomban jó helyen voltam, éjjel álmomban<br />Nem láttam, de tudtam, nem láttam, de tudtam,<br />Hol vagyok és hol van"</p> <p style="text-align: justify">Nos, hogy ő hol volt, éppen akkor, álmában, ki tudja. Én más álmot láttam, mint eddig bármikor.</p> <p style="text-align: justify">Előfordulnak ilyen esték. Vannak maradandó álmaink, amik elkísérnek. Olyan különös, misztikus-érdekes, furcsa érzéssel ébredünk, hogy kénytelenek vagyunk hurcolni őket egy darabig, mígnem elkopnak végül.</p> <p style="text-align: justify">Álmomban a felhők, mint egy nagy puha takaró, összefüggően borították felettem ez égboltot, hosszúkás gümecs-láncokat alkotva, véget-nem érően. Nagyon közel voltak, a kezemmel meg tudtam csiklandozni az aljukat, amitől kicsit megfoszladoztak, mint egy szellem. Érdekes és biztonságos érzés volt. Tudtam, hogy hideg november van már. Mégis, mintha ezek a kedves, puha paplan-jószágok elszigetelték volna a hideget és csak a földből áradó jótékony meleget tartották volna meg nekem.</p> <p style="text-align: justify">Hasonló volt ez egy jóval korábbi képhez, amit valóban láttam. Leírva minden szó giccsként hat, mégis el kell kezdnem, hogy megszabaduljak tőle. A kedvenc kikötőmben sétáltunk, távol a várostól. Szeretek itt lenni, kedves zeg-zugok, boldogságos emlékek fűznek ehhez a helyhez. Szemben a félsziget, minden egyszínű kék, a vízzel az ég, s éggel a víz. A felhők pedig olyan közel voltak, talán karnyújtásnyira.</p> <p><a href="https://mesiblog.cafeblog.hu/files/2015/11/f6b35a10f59af72090807abf16f9af8d.jpg"><img class="aligncenter wp-image-5" src="https://mesiblog.cafeblog.hu/files/2015/11/f6b35a10f59af72090807abf16f9af8d-300x293.jpg" alt="f6b35a10f59af72090807abf16f9af8d" width="439" height="429" /></a></p> <p> </p>rich